Ha a bevezető rész kimaradt volna, akkor itt pótolhatod, egyénként meg haladjunk tovább a sziget közlekedési jellemzőivel. Lesz szárazabb adat meg sztorizós rész is, vágjunk bele!
Nappal itt világos van
Magyarországon lakott területen kívül nappal is égnie kell a tompított vagy a nappali menetfénynek, és ez annyira belénk ivódott, hogy már fel sem tűnik. Spanyolországban ez autóval nappal nem kötelező, itt a nappali világítási kötelezettség csak a motorosokra vonatkozik. Alagútban és rossz látási viszonyok között persze itt is kell. Ha mégis benne maradt a kezedben ez a szokás, bátran tartsd meg, ezért senki nem fog megbüntetni. Csak ne lepődj meg azon, hogy a szembejövők többsége nem teszi.
Ja, és az utak minősége miatt se legyen fejfájásod. Mivel a szigeten szinte nincs éves hőingás, a fagy pedig teljességgel ismeretlen fogalom, gyakorlatilag semmi sem veszélyezteti a tenerifei utak makulátlan burkolatát. A szigetre érkezve az első érzésem az volt, hogy a tenerifeiek lényegében mindenhova építettek utat, még oda is, ahová épeszű ember amúgy nem feltétlenül tenné. De az hagyján! Úgy vannak vele, hogy ha már megépültek, akkor lehetőleg használják is őket. És használják is – hét és fél tonnás teherautóval és menetrend szerinti buszjárattal is. Az összeset.
A bringást itt ne úgy kerüld, mint otthon!
Ha olvastad az első részben a helyiek általános hozzáállását a sietség (értelmezhetetlen) fogalmához, akkor nyilván már az sem lep meg, hogy számukra egy kerékpáros felbukkanása sem elég indok arra, hogy fékevesztett előzgetésbe kezdjenek. Elvégre egy személyautó képes 20 km/h-val is gurulni, akkor meg mi a probléma?
Bár a spanyol jogszabályok elméletben lehetővé teszik a záróvonal – kellő körültekintéssel történő – átlépését egy bringás kikerülése közben, a gyakorlatban ezzel szinte sohasem fogsz találkozni. A törvényben megkövetelt minimum 1,5 méteres biztonságos oldaltávolság a kanáriók számára inkább egy teljes forgalmi sáv, a szemük pedig igényli, hogy a csík ott középen bizony meg legyen szaggatva.
Kétkerekűből márpedig itt sok van. Ráadásul Tenerifén a kerékpár jóval kevésbé helyi közlekedési eszköz, mint otthon, sokkal inkább hardcore sporteszköz – hajtóik pedig ennek megfelelően nem piacra induló helyi nénik, hanem jellemzően hardcore sportolók. (És, lássuk be, kell is ahhoz egy jó nagy adag szent elhivatottság és profi felszerelés, hogy valaki két keréken vágjon neki a Teide Nemzeti Park kétezer méteres emelkedőinek. Na, ilyenből itt akad bőven, ráadásul gyakran falkában.) Ne próbáld őket az otthon megszokott módon előzni, nem szoktak hozzá. Legyél inkább olyan, mint a helyiek: dőlj hátra és várd ki az alkalmas pillanatot az alkalmas pillanat után kettővel következő még alkalmasabbat.
Fontos tudni azt is, hogy egy kerékpáros csoport körforgalomban egy egységnek számít; ha az első már behajtott, a többieknek van elsőbbségük veled szemben.
Apropó, körforgalom…
Az valami egészen szívmelengetően bájos, hogy a helyiek mennyire nem tudják használni a kétsávos körforgalmakat. Mint azt már megtárgyaltunk: ők tényleg nem sietnek sehová. Innentől pedig el is veszítette az összes jelentőségét számukra az, hogy mennyi idő alatt jutnak át egy körforgalmon. Ez az attitűd, kiegészülve a szigeten közlekedő kis fehér bérautók végeláthatatlan tömegével, amelyek sofőrjei pedig inkább a helyismeret hiánya és a bizonytalanság miatt tartják jobb ötletnek végigvárni a sort, együttesen eredményezi azt, hogy a kétsávos körforgalomba vezető kétsávos út belső sávja szinte mindig üres. Néha ezért érdemesebb a belső sávon behajtva, akár egy teljes kört megtéve, a körforgalomban megejteni a sávváltást a külsőbe, és távozni a tetszésünk szerinti kijáraton. (De nem rögtön a legelsőn, az ugyanis a belsőből kivágódva tiltott manővernek számít.) A menetidő még egy teljes kört megtéve is percekkel lesz rövidebb, viszont a rutin és a kiváló térérzékelés elengedhetetlen hozzá.
Gyerekkel utazol?
Spanyolországban 135 cm alatt kötelező a megfelelő gyerekülés, és 135 cm alatt a gyerek kizárólag a hátsó ülésen utazhat. Ez is eltér az otthoni szabályozástól, ahol a határ 150 cm, a hátsó ülésen pedig 135 cm fölött már a biztonsági öv is elég lehet, ha jól illeszkedik. A törvény betűjétől függetlenül egyébként a spanyol közlekedési hatóság is azt javasolja, hogy 150 cm alatt a gyerek lehetőleg gyerekülésben üljön, így érdemes ahhoz tartani magad, amit otthon megszoktál.
Autóbérlésnél feltétlenül kérdezz rá, hogy az az autóhoz lehet-e kérni gyerekülést – a legtöbb autókölcsönzőnél ezt felár nélkül biztosítják számodra.
Szigor és lazaság kéz a kézben jár
A cikk első részében pár közlekedési kihágás büntetési tételét összegszerűen is felsoroltam. Ezekkel kapcsolatosan az a rossz hírem, hogy ha belefutsz egybe, ott már nem érdemes a mediterrán könnyedségre alapoznod; a spanyol rendőrök az ilyesmiben meglepően szigorúak. Ha az ellenőrzés során nem tudod igazolni, hogy Spanyolországban élsz, akkor a bírságot a helyszínen kell kifizetned vagy letétbe helyezned, különben még az autót is lefoglalhatják. Ha azonnal fizetsz, 50 százalék kedvezményt kapsz a büntetés összegéből, viszont ezzel le is mondasz a fellebbezés jogáról. A fixen telepített kamerák a sebességtúllépést is garantáltan szankcionálják, de legalább csak ezekre kell odafigyelni, mert az ad-hoc kitelepülés egy traffipaxszal kevésbé dívik errefelé, mint otthon.
De amilyen szigorúak az itteni rendőrök a fontos szabályok – gyorshajtás, követési távolság – betartatásában, legalább annyira emberségesek a mellékes apróságokkal kapcsolatban. Egy spanyol egyenruhás egészen biztosan nem fogja veled az izzókészletet kerestetni a kocsiban, és más, otthonról ismerős „packázásra” sem kell számítanod tőlük. Nekem például volt olyan igazoltatásom, ahol a szemük sem rebbent attól, hogy nincs nálam a jogosítványom (sem más fényképes iratom), bőven elég volt, hogy fényképen meg tudtam mutatni. De az hagyján; amikor a tűző nap miatt nem tudta befotózni a jogsim képét a telefonomról, csak annyit mondott, hogy semmi gond, küldjem át neki WhatsAppon – és megadta a saját privát mobilszámát!
(Apróbetűs rész: ezen az oldalon a tenerifei mindennapi életről és elsősorban annak hangulatáról írok, nem jogi tanácsot adok. Szóval, légyszi, a fentiektől függetlenül inkább mindenki tartsa magánál az iratait. És nem szeretnék olyan kifogást meghallani senkitől, hogy „de hát az Islariván azt mondták, hogy ide nem kell jogosítvány”! Oké? :))
Amiben viszont soha ne legyél könnyelmű, az az, hogy azt gondold egy (szabálytalan) parkolásra hívogató hely esetén, hogy „ha csak pár percre hagyom itt az autómat, még biztos nem viszik el”. Röviden: de, elviszik. A „grúák”, ahogy itt nevezik őket, vagyis az emelőautók szinte folyamatosan járják a nagyobb városok utcáit, és ha tilos helyen állsz meg, szemrebbenés nélkül magukévá teszik az autód. És nem pusztán a kiváltása lesz drága, de az a pár óra, amíg eljutsz a telephelyre és a papírmunkát intézed, szintén nagyon fog hiányozni a nyaralásodból.
Parkolás: a szín mindent elárul
Márpedig az erőteljes késztetésed, hogy végre akárhova letedd az autót, ahová fizikailag elfér, hamar kialakul majd, ha Tenerifén parkolni próbálsz… Rohadt sok autó van a szigeten, egyértelműen túl sok, és ez nemcsak a városokon belül teszi szinte lehetetlenné ezt a feladatot, hanem a népszerű kirándulóhelyeken is. A varázslatos Masca falu környékén vagy a sziget északkeleti csücskét elfoglaló, párás babérerdőkkel borított Anaga hegyvidéken például mára a nagyvárosokhoz hasonló kihívás lett szabályosan leparkolni valahol. (Mascában emiatt már korlátozták is a személyautós behajtást, az Anagában pedig előkészítés alatt áll hasonló intézkedés.)
A városokban a parkolási rendet illetően – értelemszerűen a táblák mellett – a járdaszegélyek és az útburkolat felfestésének színe ad egyszerű útbaigazítást: A kék sáv fizetős és időkorlátos zónát jelent, a fehér ingyenest, a sárga tilost, a zöld zónák pedig elsősorban a helyi lakosoké. A fentieken kívül még külön jelzett parkolóhelyek szolgálnak a töltés alatt levő elektromos autóknak és, természetesen, a mozgáskorlátozottaknak. Röviden összefoglalva: keresd a fehér felfestést (kábé esélytelen) és óvakodj a sárgától! Hogy ennél részletesebb tájékoztatót most nem írok, annak az az oka, hogy a parkolási rend szinte az összes nagyvárosban mintha folyamatosan változna (Santa Cruzban, a fővárosban például épp most áll jelentősebb átalakítás alatt), így biztosra menni csak a fizetős parkolókkal, és a kihelyezett táblák gondos tanulmányozásával lehet. Ne feledkezz el a kiegészítő táblákról se – értékes parkolóhelyeket lehet így megcsípni, ha figyelmes vagy. (A días laborales felirat például csak munkanapokra vonatkozó korlátozást jelöl, így ezeket a máskor tiltott helyeket vasárnap nyugodtan magadévá teheted. De figyelem, szombaton már nem, mert közlekedés és parkolás szempontjából este 8 óráig a szombat is munkanapnak számít Spanyolországban.)
Ej, ráérünk!
És a tenerifei közutak jellegzetességei közül szándékosan a cikk legvégére hagytam személyes kedvencemet, azt a dolgot, ami számomra egyetlen tárgyban, fizikailag képes megtestesíteni az itteni mañana-szemléletet: a sohasem siető mentőautót! Imádom. Annyira kanári.
Képzelj egy fullosan felszerelt, nagyon baba Mercedes mentőautót, még kék megkülönböztető jelzése is van. Csakhogy az igazi mentőautóhoz (Servicio de Urgencias Canario; SUC) képest ez nem sárga, hanem kék-fehér, és nem három, hanem négy betű van ráfestve: TSNU – Transporte Sanitario No Urgente.
Igen, itt a szigeteken arra a mentőautóra, ami nem sürgősségi – azaz valójában nem is mentőautó, hanem betegszállító autó – rá van írva hátul, hogy „nyugi, nem sietek”.
Most mondd meg, hát lehet szerinted egy ilyen helyet, ahol naponta ilyesmit látsz, nem szeretni…?
